2012. március 7., szerda

Színes előszoba, 1.rész - Our tiny, colourful hallway, pt.1.

Az előszoba hosszú éveken át vagy eleve hiányzott az életemből, vagy hiába volt, lerakatként használtuk. Miközben ez az első helység, ahová belépve otthoni közegben tudhatod magad és ez az első hely, ahol a vendéged is körbepislant... Szóval nem mindegy, milyen az első atmoszféra, ami az utcáról a küszöbön átesve otthon fogad. Ezért azt gondoltam, ennek a helységnek egyszerre kell hívogatónak és kényelmesnek lenni és a lakásban lakók személyiségét tükrözni. Csak mindezt egy kb. másfél méter széles és 3 méter hosszú folyosón, ahol egy normális cipőszekrény se fér el... (No de hát a filléres lakberendezés amúgy sem egy fáklyás nászmenet, úgyhogy gondoltam, majdcsak jön az isteni szikra. És jött is.)

A kezdetek zord kezdetén így nézett ki:























Talán érthető, hogy miért gondolom: ez így ebben a formában nem fejezi ki sem Marci, sem az én egyéniségemet és egy kicsikét sem kényelmes, vagy barátságos, vagy hívogató.

Mik kellenek ide? Színek-színek-színek! Marci az élénk színek szerelmese, és bár öltözködésben én annyira azért neeeeeem, de az előszobát vidám kis bejárattá akartam varázsolni.

És még valami kellett ide feltétlenül: egy tárolónak is használható ülőke. Van az a helyzet, amikor jobb a csizmát ülve fel- és lehúzni :-) Tárolóra meg különben is mindig szükség van - még úgy is, hogy a helység egyik oldala kompletten be van szekrényezve. Szekrényekből egyszerűen sosem elég (már két embernek sem), és már most is rövid imát vagyok kénytelen elrebegni minden alkalommal, ha valamelyik felső szekrényhez járulok, hogy urambocsá' mi fog onnan épp lehullani...


Nos először azon rugóztunk sokat, hogy hogy lehetne a cipőket kulturáltan elrekkenteni a szem elől. Sajnos nem lehetett. Esetleg később, a ködös jövőben majd tudunk olyan cipőszekrényt venni, amit a lakás elé a folyosó fordulóra teszünk - nem mi lennénk a házban az egyedüliek. De ez most nem alternatíva, viszont az IKEA legvékonykább előszobai, vagy fürdőszobai szekrénye is túl mélynek bizonyult az előszobában.

Így találtam ki, hogy a cipőket három szekcióban őrizzük.
1. a szezonálisak közszemlére kerülnek a nyitott tartóra.
2. a majd nemsokára szezonálisak egy IKEÁS műanyag ládába kerülnek, aminek a tetejére nagy hirtelen egy pokrócot kerítettem, párna gyanánt.
3. az ellentétes évszakú cipők bekerülnek a szobáinkba, külön tárolókba.

A vendégpapucsok tárolására pedig régebbi vendégpapucsokat szegeltem a falra, a képeken látható módon. A padra applikált virágos-izés takaró (mint párna) hamar megszűnt funkcionálni és felváltotta egy vidám színösszeállítású igazi párna. Ez a papucsaink színével is harmonizál, úgyhogy elégedett vagyok az összhatással.


És ahogy a képeken felsejlett, a falakat (azt a keveset, ami volt), elkezdtem beteríteni a képeinkkel:
A papucsos falszakasz feletti két szépséges montázst Marci belga unoka-unokahúga, Nortje készítette. 11 éves... (!!!)






Folytatása következik :-)

I've coloured up our tiny hallway - these were the first steps in March, 2012.
To be continued... :-)

Ékszertartók - DIY jewellery holders

A nő és az ékszerek...

Az utóbbi években összegyűjtöttem egy-két bizsut és arra jutottam: nagyon macerás néha kitalálni, hogy hogyan is lehetne őket átlátható, egyszerű módon tárolni. Láttam és gyűjtöttem rengeteg inspirációt. Tetszik pl. a mágneses megoldás, a radiátor-rácsos, meg a mindenféle keretekre applikált is. De nekem ezekhez hirtelen semmim se volt otthon és még mindig heveny pénzszűkében lévén az ötleteket átmenetileg jegelőre tettem. A mágneses nagyon tartja magát a fejemben, főleg akkor, ha társát, a mágneses sminkcucc-tartót is megvalósítom majd (ötletek itt és itt).

De addig is kellett valami rendszer a káoszba, főleg miután volt olyan láncom, ami összegyűrődött és emiatt meg kellett tőle válnom. Szétnézvén otthon találtam egy csomó polisztirol lapot, amiket az IKEA bútorlapok kitöltésére használtak a csomagoláskor. És volt egy használt, de még jó állapotú, törtfehér kosaram is, meg egy csomó fém drótocskám, amit karácsonyfadíszek felakasztására szoktak használni. Marcitól átörököltem egy csomó akrilfestéket, amivel ő korábban kicsi modelleket festett.

Az eredmény két tartó lett. Egy a brossoknak és fülbevalóknak (1), egy pedig a szalagoknak, karpereceknek és nyakbavalóknak (2).

(1) A brossoknak és fülbevalóknak van egy közös tulajdonságuk: felszúrhatóak szinte bármire... :-) No kaptam magam, előszedtem egy méretben megfelelő hungarocell lapot és nekiálltam pengálni Marci akrilfestékjeivel és kontúrfestékkel. Ez lett a vége, amit pár vaskosabb szöggel a falra erősítettem. A tartószögek aztán szintén arany kontúrt kaptak, így nem tűnnek fel.

A vége egyelőre a jobboldali kép szerint néz ki, bár egy munkafázissal még adós vagyok: mivel az eredeti polisztirol lap túl hosszú volt, kettőbe kellett törnöm. És bár igyekeztem utána az alját elegyengetni, de azért nem teljesen szabványosan egyenes. Azt tervezem, hogy veszek majd színben stimmelő (pl. sötétlila) filc anyagot, amivel körbekeretezem az egészet.




(2) A fonott kosár elvileg csak arra lenne alkalmas, hogy a kis összegyűrt összevisszaságból nagyobb összevisszaság szülessen. Ennek elkerülésére használtam a kosár oldalában a karácsonyfadíszek függesztésére kitalált drótokat, amelyekből könnyen alakítható kampókat sodortam (gyakorlatilag puszta kézzel, nulla erőkifejtéssel). A kampókat a kosár peremén végig elhelyeztem, majd a kosár alját és a kampókat megtöltöttem, így:



Two recycle-projects:
(1) I've turned a white polystyrene sheet (from IKEA furniture flatpacks) into a jewellery holder decorating it with acryllic and contour paints. I've painted the nails also to hide them. Later I'll frame it with some felt stripes (I think with purple ones).
(2) An old basket can be a perfect jewellery holder if you could create some sections inside. I used some Christmas decor pins.