2011. októberében új lakásba költöztünk Marcival, nem sokkal házasságkötésünk után.
A költözést követően rám tört az érzés, hogy ha kicsit kevesebb lesz már körülöttünk a doboz, akkor ezt az életteret jó lenne Marcival közösen otthonná alakítani. Merthogy eddig inkább a körülmények határozták meg, hogy egy-egy lakás, amiben éltem, hogyan is néz ki. Így aztán laktam már ad-hoc elhelyezett, "majd kirakjuk, ha van időnk" dobozok között, "majd eladjuk, ha van időnk" könyvek stócai mellett, és laktam félig lebontott, minimálisan visszaépített helységekben is. Volt persze olyan is, ahol a lakás tökéletesen be volt rendezve - csak annyira nem az én ízlésvilágom szerint, hogy nehéz volt az egyéniségemet megjelenítenem benne.
Így hánykolódtam az elmúlt kb. 8 évben, egyre több ötletet és inspirációt gyűjtve, míg a mostani lakásnál azt mondtam: ha csak egy hónapig, ha csak negyed, vagy fél évig is egy helyen lakom, azt én - Marci engedélyével - otthonossá szabom. Mert ez a sokéves átmenet már kicsit sok...
Így alakul a kezem alatt a mostani életterünk otthonná a sok otthonocska, vagy otthon-kezdemény után.
After so many years of moving-in & moving-out I decided in October 2011 that our new rent will became a real home for me and my newly-wed hubby, Marci. We are still in progress of course, but I'd like to show who some parts of our little flat is changing.
